Így év végén minden blogger írja az éves beszámolóit, összegzőket, legnépszerűbb blogbejegyzések listáját, stb… Volt, hogy én is írtam, mert úgy éreztem ez kell, hozzá tartozik a blogolósdihoz, pedig nem nagyon szeretek ilyeneket írni, ugyanúgy ahogy év végi fogadalmakat se tettem még soha… Egyébként tök jó ezeket másoknál elolvasni, szeretem, ha nem nekem kell megírni magamról Nem tudom miért nem megy ez nekem, talán azért, mert sose szerettem visszafelé tekintgetni, mindig csak előre, még akkor is ha a visszatekintés 100% pozitív. Én fejben már a jövő évet tervezem, sőt már meg is terveztem nagy vonalakban egészen karácsonyig…
Gondolom észrevettétek, hogy az elmúlt egy hétben se a blogon, de még a facebookon se posztoltam semmit, egy árva képet se. Pihentem. Nagyon húzós év volt, de élveztem minden percét. Gyanítom, hogy a következő se lesz sokkal lazább…
Nem fogok most se összegzést írni, pedig tudnék miről… amiért mégis billentyűzetet ragadtam az egy gondolat, ami most reggel a kávéfőzés közben villant be az agyamban. Azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent írok, folyamatosan, minden nap írok valamit, a blogot, vagy más blogra vendégposztot, könyvet, stb… Pedig különösebben sose szerettem írni és soha nem is akartam ennyit írni. Persze erre lehet mondani, hogy akkor minek kezdtem blogolni, és jogos is. Csak. Mert úgy hozta a kedvem
Azért ha egyetlen egy pillanatot ki kell emelnem az évből az az, amikor két megbeszélés között berohantam a Libri kiadóba, hogy megfogdossam és megszagolgassam a nyomdából frissen érkező könyvemet:
Ez a sefülesefarka bejegyzés meg amúgy a 991. a blogon. Hamarosan ünnepeljük az ezret!
Mindenkinek Boldog és sikeres új évet! Jövőre innen folytatom!
Ki rejtőzik az Otthonkommandó mögött?
Alkoss régiből újat és nyerj 1 millió Forintot!
Ti küldtétek: szoci szekrények újratöltve
Házprojekt: az első márciusi hétvége – még mindig bontunk
Gondolom észrevettétek, hogy az elmúlt egy hétben se a blogon, de még a facebookon se posztoltam semmit, egy árva képet se. Pihentem. Nagyon húzós év volt, de élveztem minden percét. Gyanítom, hogy a következő se lesz sokkal lazább…
Nem fogok most se összegzést írni, pedig tudnék miről… amiért mégis billentyűzetet ragadtam az egy gondolat, ami most reggel a kávéfőzés közben villant be az agyamban. Azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent írok, folyamatosan, minden nap írok valamit, a blogot, vagy más blogra vendégposztot, könyvet, stb… Pedig különösebben sose szerettem írni és soha nem is akartam ennyit írni. Persze erre lehet mondani, hogy akkor minek kezdtem blogolni, és jogos is. Csak. Mert úgy hozta a kedvem
Azért ha egyetlen egy pillanatot ki kell emelnem az évből az az, amikor két megbeszélés között berohantam a Libri kiadóba, hogy megfogdossam és megszagolgassam a nyomdából frissen érkező könyvemet:
Ez a sefülesefarka bejegyzés meg amúgy a 991. a blogon. Hamarosan ünnepeljük az ezret!
Mindenkinek Boldog és sikeres új évet! Jövőre innen folytatom!
Hasonló bejegyzések:
Ki rejtőzik az Otthonkommandó mögött?
Alkoss régiből újat és nyerj 1 millió Forintot!
Ti küldtétek: szoci szekrények újratöltve
Házprojekt: az első márciusi hétvége – még mindig bontunk